NOL  2005. december 13.
 

Új hatalmi ág születik: WTO

 

A világkormány egyes tárcái már működnek és mesés hatalmuk van, állítják nemzetközi politikai kutatók. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO), a világgazdaság egyik fő irányítója tartja miniszteri szintű találkozóját Hongkongban. Az eseményt páratlan nemzetközi érdeklődés övezi, és páratlan a körülötte foganatosított karhatalmi védelem is. A budapesti Globfeszten tartott előadásaik alapján ismertetjük három világszerte ismert szaktekintély álláspontját a WTO roppant hatalmáról és politikai irányvonaláról.

Ma kezdődik a világ egyik legbefolyásosabb intézményének, a Kereskedelmi Világszervezetnek (World Trade Organisation, WTO) a hatodik miniszteri találkozója, ahol a politikai irányvonalát határozzák meg, derül ki a WTO honlapján. A WTO hatásköre szinte minden emberi tevékenységre kiterjed a Földön, és vannak eszközei az ellenszegülők szankcionálására, sőt arra is, hogy beavatkozzon az országok belső szabályozásába. A WTO többek között olyan területekkel is foglalkozik, mint az oktatás, az egészségügy, a szellemi tulajdon – ez egyben az élő szervezetekre bejegyezhető szabadalmakat is jelenti -, a kultúra vagy a vízszolgáltatás.

A Kereskedelmi Világszervzetet a tagországok irányítják konszenzusos döntéshozatali módszerrel. 148 ország a tagja, köztük Magyarország is. De nem mindegyik tudja ugyanúgy érvényesíteni az akaratát. Ha egy országnak van rá pénze - mint az Egyesült Államoknak vagy az EU-nak -, hogy negyven embere dolgozzon a WTO genfi központjában egész évben, akkor jelentős befolyással rendelkezhet. De 36 szegény afrikai országnak egyáltalán nincs képviselője Genfben, ők tehát ilyen befolyásról nem is álmodhatnak - véli Susan George politológus, aki a francia ATTAC, a világ egyik legnagyobb globalizáció-kritikus mozgalmának az alelnöke. Magyarországot az Európai Unió képviseli, ez azt jelenti, hogy bizonyos ügyek már nem Budapesten dőlnek el, hanem Brüsszelben.

WTO – mint hatalmi ág

Nincs a Földön a WTO-hoz hasonló, tehát szankciók kirovására felhatalmazott szerv emberjogi, környezetvédelmi, egészségügyi vagy munkajogi területeken - állítja Wolfgang Sachs szociológus, a német és olasz zöldmozgalom egyik meghatározó alakja.

Belpolitikai példával élve: ma van már globális pénzügyminisztérium, valamint gazdasági és kereskedelmi tárca, ezek összességükben a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és a Kereskedelmi Világszervezet, de nincs nemzetközi egészségügyi, munkaügyi, környezetvédelmi és oktatási minisztérium - teszi hozzá Susan George. Ez egyben azt jelenti, hogy a nemzetközi folyamatokban a gazdasági érdekek intézményesített túlerőben vannak minden más érdekkel szemben.

Holott a civilizáció egyszer már kitalálta a hatalmi ágak szétválasztását - teszi hozzá Wolfgang Sachs, aki a klímával, környezetvédelemmel és energiával foglalkozó Wupertal Intézet egyik igazgatója.

Ma intézményi szinten sem találkoznak a gazdasági és a környezetvédelmi döntések, például az ENSZ montreali klímakonferenciája és a Kereskedelmi Világszervezet Hongkong-i miniszteri értekezlete mintha két külön bolygóval foglalkozna, nincs semmilyen szerves kapcsolat a két esemény között. Miközben elválaszthatatlan a két terület egymástól - figyelmeztet Sachs.

A nemzetközi kereskedelem szabályai 1986-ig csak az ipari termékekre vonatkoztak. A nyolcvanas évek közepén pénzügyi érdekek, valamint biztosítótársaságok, nagy filmstúdiók, gyógyszercégek, biotechnológiai vállalatok és bankok arra a felismerésre jutottak, hogy az ő területükön is szükségük van bizonyos nemzetközi szabályokra az üzleti növekedés érdekében. A kormányok nyolc év alatt dolgozták ezeket ki – mondta Susan George, aki egyben a Transnational Institute elnevezésű kritikai politikai agytröszt vezetője.

Mi ezzel a baj? – A politológus szerint a WTO, tehát a gazdasági szakemberek számos olyan terület fölött rendelkeznek ma, amelyek nem, vagy nem csak a kereskedelem körébe tartoznak.

Hasonló tendenciák az unióban

Az Európai Unió döntési mechanizmusai a saját polgárai számára átláthatatlan és befolyásolhatatlan színtereken zajlanak - állítja Wainwright. Például Tony Blair bejelenti, hogy a kelet-európai tagállamoktól forrásokat vonna el, de az indítványt nem előzi meg egy olyan európai mechanizmus, amely régiónként és városonként felmérné a szükségleteket, majd fontossági sorrendet állítana fel közöttük.

Wainwright, a részvételi demokrácia kutatója hasonlóképpen antidemokratikusnak nevezte a Kereskedelmi Világszervezetben tető alá hozott GATS Egyezményt, amely szerinte a befektetők érdekében korlátozza a kormányok lehetőségeit arra, hogy a környezet és a szociális jogok védelmében fellépjen. A GATS lényegében egy befektetésvédelmi egyezmény, de a közszolgáltatásainkra is hatással lehet - állítja a Globfeszt egyik szervezője, a Védegylet.

A WTO programja a gazdasági fejlődés

A WTO Hongkong-i találkozójának a fő kérdése: hogyan lehet a fejlődést gyorsítani. A „fenntartható fejlődés”, mint fogalom olyan belső ellentmondást takar, amely értelmetlenné teszi – magyarázta Wolfgang Sachs, aki a fejlődéskritika egyik megalapozója és alternatív gazdaságmodellek kutatója. - A „fejlődést” ma zászlókra írják, mintha teljes konszenzus lenne abban, hogy mi a fejlődés, és hogy mekkora szükségünk van rá. De ki mit tekint fejlődésnek? Milyen paraméterek alapján határozzuk meg, hogy egy ország fejlődik-e?

A konzervatív gondolkodás a gazdasági növekedést azonosítja a fejlődéssel. Bárhogyan is szépítik a dolgot, ez a szemlélet a töretlen gazdasági növekedést szolgálja, még akkor is, ha elé biggyesztik a „fenntartható” szócskát. Ezzel szemben áll az a koncepció, amely szerint a fejlődés az emberi élet számos egyéb aspektusát is felöleli, például fejlődés az, ha erősödnek az emberi jogok, vagy egy ország fejlettségét mérve tekintetbe kell vennünk a biodiverzitás állapotát is. Minthogy két nagyon különböző koncepció rejlik a „fejlődés” szó mögött, a használata zavart okoz. A „fenntartható fejlődés”, mint kifejezés pedig elhomályosítja, hogy mekkora különbség van a két koncepció mögött – mondta Sachs.


Mik a globalizáció gyümölcsei?

Egy amerikai résztvevő a Globfeszten azt kérdezte, hogy vajon miként lehetne felébreszteni a honfitársait, akik láthatóan nagyon élvezik a globalizáció gyümölcseit.

Wolfgang Sachs válasza: Ki szereti a globalizáció gyümölcseit? Kényelemben élni, vásárolni, aratni a haladás gyümölcseiből mindenki szeret. De van ennek egy másik oldala. Kína nem csak azért csatlakozik ehhez a trendhez, mert gazdaggá akar válni, hanem mert szeretné, ha komolyan vennék. És ez a mai világban csak a gazdasági hatalmaknak adatik meg, ami az országokat ugyanabba az irányba nyomja, a gazdagság ma elfogadott formái felé. Csakhogy ezek olyan gyártási és fogyasztási paradigmák, amelyek nem terjeszthetők el az egész világon. Az autós társadalom, a gyakori húsfogyasztásra alapozott táplálkozás, a vegyszerekre alapozott mezőgazdaság csak addig fenntartható, amíg kevesek kiváltsága. Kína sem fogja tudni fenntartani anélkül, hogy ne tenne szert birodalmi hatalomra. És ugyanez vonatkozik Indiára. Ennek az euro-atlanti gazdasági modellnek azonban nincs jövője, mert a Föld erőforrásai nem elegendőek hozzá és a környezet nem bírja ki. Tehát újra kell definiálnunk a gazdagság fogalmát, hogy meglévő forrásaink mindenki számára elérhetővé váljanak. Ki kell találnunk, hogyan élhetünk tisztes módon – kevesebb energia, víz stb. felhasználásával. Ezen a ponton találkozik az alternatív globalizációs mozgalom két szárnya, a környezetvédők és a szociális igazságosság képviselői: a közös cél, hogy lerakjuk a világpolgárság alapjait, amely talán az évszázad végéig mindenki számára elérhető jogokat és lehetőségeket fog biztosítani.

<< Vissza