origo  2005. október 30.
 

Éretlen a fairtrade-re a magyar fogyasztó

 

Éretlen a fairtrade-re a magyar fogyasztók döntő többsége. Zöld szervezetek felmérést készítettek arról, miért nem képes Magyarországon a harmadik világ termelőinek javát szolgáló kereskedelem. A fairtrade Nyugat-Európában és Amerikában évente több százmillió dolláros üzlet. Az [origo] utánajárt, mit, és kiknek lehetne eladni Magyarországon a méltányos kereskedelem termékei közül.

Fogyasztók adnak esélyt a termelőnek

Csokit, kávét, kakaót, teát szinte mindenki vásárol. Abba azonban kevesen gondolnak bele a boltban, hogy milyen áron kerül az áru a bolt polcára. A kávé kilónkénti, körülbelül 1000 forintos bolti árából a termelő jó, ha száz forintot lát kilónként. A vásárlótól elkért összeg közel hatvan százaléka a kereskedőket gazdagítja.

A "gyarmatáruk" termelői a kapott pénzből nem képesek fejleszteni, nem tudnak továbblépni, ráadásul igencsak kiszolgáltatottak az árutőzsdei folyamatoknak. A fair trade - magyarul leginkább méltányos kereskedelemnek fordítható az elnevezés - mozgalom ezeken a termelőkön próbál segíteni a fogyasztók bevonásával, immár két évtizede.

A "tisztességes kereskedelem" ötletével előszöra holland Max Havelaar Alapítványállt elő. Az alapítványt létrehozó Solidaridad szervezet tagjai egy, a gyarmatokon játszódó regény főhőséről nevezték el szervezetüket. Kiiktatták a nemzetközi közvetítő kereskedelmet, és egyenesen a termelőkkel kezdtek el üzletelni. Először mexikói kávétermelők áruját szállították Hollandiába. A fair trade kereskedelem során olyan minimális árat állapítanak meg a termékekre, amelyet a termelő - a piaci folyamatoktól függetlenül - garantáltan megkap az árujáért, ezért viszont magas minőségi követelményeknek kell megfelelnie annak az árunka, amelyre a fair trade logó felkerül.

Az üzlettel alapvetően mindkét fél jól jár. A nyugati fogyasztók ellenőrzött minőséget kapnak a pénzükért. A termelőkhöz pedig a termék bolti árának akár harminc százaléka is visszavándorol. Ez elegendő a termelő létfenntartásához, és a termelésben szükséges fejlesztéseket is fedezi. Az ár ezen felül prémiumot tartalmaz, amelyet a fair trade termelők szervezetei a helyi közösségek fejlesztésre, például az infrastruktúra kiépítésére és oktatásra fordíthatnak.

A magyaroknak csak az ár számít

A rendszer igen jól működik Nyugat-Európában. Igaz, hogy a világkereskedelem mindössze 0,1 százaléka zajlik a fair trade elveinek megfelelően, de ez mégis elegendő ahhoz, hogy több millió család számára biztosítson emberibb körülményeket. Nagy-Britanniában például a 2004-es évben 150 millió font árbevételt hozott a fair trade termékek: kávé, csokoládé, banán, tea, kakaó kereskedelme. A modellre ráadásul az olyan nagyágyúk is ráharaptak, mint a Starbucks, amely világszerte üzemeltet kávézókat. Angliában a Tesco is forgalmaz fair trade árukat.

Magyarországon a fair trade a morális és üzleti siker ellenére sem képes gyökeret verni. Néhány civil szervezet megbízásából az Ökotárs Alapítvány végzett kutatást, hogy kiderítse, miért utasítja el a magyar fogyasztó a tisztességes kereskedelemből származó árukat. A felmérés elég siralmas képet fest a magyar fogyasztói szokásokról: a magyar fogyasztók mindössze 13 százaléka volna ideálisnak mondható fair trade vásárló.

A kedvezőtlen helyzet legfőbb oka a magyarországi népesség igen magas árérzékenysége. A fair trade termékek ugyan abban az árkategóriában, esetleg egy kicsit magasabb áron kínálnak alternatívát a globális kereskedelem által szállított termékekhez képest. Ez az eltérés a magyar fogyasztók többségének mér komoly gondot okoz.

Alapvetően kevesen vannak (9 százalék) azok, akik semmilyen formában nem vennének fairtrade terméket. A felmérés során a válaszadók egyharmada úgy válaszolt: együttérez a haramdik világ termelőivel, azonban nincs abban az anyagi helyzetben, hogy segítsen rajtuk azzal, hogy az ő termékeiket vásárolja.

Valamelyest jobb a helyzet a felmérés szerint "tudatos együttérzőknek nevezett csoporttal". Ők komolyan gondolják a segítséget, azonban nem feltétlenül a harmadik világ termelőit segítenék a boltban elköltött pénzükkel: tudatosságuk sokkal inkább a magyar termékek felé fordítja őket. Általános egyébként a magyar fogyasztók körében az a gondolat, hogy EU-tagságunk ellenére inkább a tőlünk nyugatabbra élőknek kellene segíteniük a harmadik világ termelőin, illetve az, hogy a magyar termelőknek is támogatásra van szüksége.

Két olyan fogyasztói csoport található ma Magyarországon, amely adott esetben vásárolna fair trade terméket. A fogyasztói torta több mint ötödét teszik ki azok, akik leginkább a termékek összetétele alapján választanak a boltokban: ők a biopiacok, bioboltok vásárlói is. Mivel a méltányos kereskedelembe bekerülő termékek szigorú minőségi kritériumoknak kell, hogy megfeleljenek - ráadásul sok közülük bio minősítéssel rendelkezik, lehet, hogy ez a csoport alkalomadtán vásárolhatna a fair trade áruból.

Mindössze a fogyasztók 13 százaléka felel meg minden tekintetben a fair trade célcsoport követelményeinek: jó anyagi helyzetben vannak, kedvezőnek értékelik helyzetüket, ráadásul tudatosságuk okán megfelelően átlátják fogyasztói szokásaik következményeit, ők akár többet is hajlandóak volnának kifizetni a méltányos kereskedelemért.

"Nyugat-Európában is két évtizedbe telt, amíg a fair trade elterjedt. Itthon is hosszú évekbe telik, amíg valamiféle eredményt tudunk majd felmutatni" - összegezte a kutatás tapasztalatait Móra Veronika, az Ökotárs alapítvány elnöke az [origo]-nak. A kutatás után a civilek következő lépésként elkezdik feltérképezni a piaci résztvevőket: ki az, aki méltányos kereskedelemből származó kávét-csokit engedne boltja polcaira.

Barsi Szabó Gergely

 

<< Vissza